justin and maria together

Bocsiiii://

Gyerekek bocsi hogy nagyon rég írtunk de annyira kevés az időm meg a barátnőmel sincs időnk össze írni és úgy kiadni a kövi részt.Nagyon bocsiiii .://

 de tényleg!:/ am meg van egy újblog is ami kicsit komolyabb:$ ha szeretnétek aztis lessétek meg;) ott se tudok mindig írni de majd meglátjuk :)

 By:motii és társa:) <3

9.fejezet

A szív  nagy súlya miatt  a plafon elkezdett repedezni....egyre nagyobb és nagyobb lett a repedés mígnem a szív körül  lenem szakadt a plafon . Justin fejére esett egy jókora plafon darabka ami miatt elvesztette az eszméletét (míg így is eszméletlenül nézett ki;) )és a földre nem zuhant......

- Justiiiiin!!!!- ordítottam miközben oda szaladtam hozzá úgy ,hogy ne essen rám a  plafon törmelék....Láttam ,hogy vérzik a feje...teljesen kétségbe estem....- Justin!!Ébredj.Nem ez nem történhet meg velem. Justin!!!- ébreszgettem.- Justin kellj fel!- Justiiinn!!Kellj fel!! Nem történhet meg ez!!- bömböltem.- Justin ébredje fel !Gyorsan!Ráfeküdtél Mr.Brumira!!-ordítottam.-Hallod?! Kellj már fel b****!Még a végén összenyomódik!!!- mondtam neki és próbáltam arréb lökni Justint.Nagy nehezen elgurítottam Mr.Brumiról , de már késő volt......Mr.Brumi teljesen össze volt nyomódva.... elkezdtem mégjobban sírni és közben Justint ütögetni..- Miért???Miért???- kiabáltam mérgemben......Mért pont Mr Brumit?Mért nem inkább Mrs.Nyuszómuszót???????-csak úgy ömlöttek a könnyeim....

Eltelt félórába míg megnyugottam....közben már a plafonból se estek le  darabkák..Egyszer csak meghallottam ,hogy Justin ébredezik...

-Mi....mi.....mi történt??- kérdezte miközben a fejét figta ahol a sebe volt.

- Az történt ,hogy míg te szépen az szundikáltál és az álomvilágba játszottál a ponikkal...addig szépen meggyilkoltad...-mondtam, de már éreztem ,hogy megint sírnom kell.- Mr.Brumiiiiiitt!!-ordítottam és kirohantam a szobámból.(bár nem sikerült a legdrámaiabra mivel annyira siettem elhagyni a szobát ,hogy legalább 5-ször elestem.)

Lementem a lépcsőn...vagyis inkább gurultam.Elmentem a mosdó felé ott jobra fordultam majd balra és megint barra majd egyenesen mentem maj  jobbra majd elfordultam 13 fokot és egyenesen elindultam majd megvártam míg megérkezik a lift....megjött a lift...beszáltam..megnyomtam a 2345 gombot és lift elindult lefelé...1 óra múlva.....2344 szint,2345 szint nyítódott ki a lift ajtaja, gyorsan kirohanatm és elkezdtem futni a WC felé majd balra fordultam majd végül jobbra.....gyorsan kinyitottam a pánikszoba ajtaját ...és bementem...és becsuktam a pánik szoba ajtaját.

Kb.5 órája lehettem már bent . Hallottam ahogy megjön a mentő autó és a tűzoltó kocsi.Hallottam a sziréna hangját ami azt jelezte ,hogy valakit bevisznek a mentők a korházba.....egy ideig még némán ,magányosan üldögéltem a majdnem üres helyiségben míg nem  valaki kopogtatott  a pámik szoba ajtaján.Nem szólaltam meg, mert gondoltam csak elmegy, de nem így történt .Csak dörömbölt és dörömbölt.....

Egy idő után ránéztem a biztonságikamerára ,hogy megnézzem ki ilyen elszánt ,hogy nem hagyja abba a dörömbölést, de csak egy csukját láttam....

Kicsit megrémültem, hogy vajon ki lehet az?Még egy kicsit hagytam ,hogy dörömböljön mert reménykedtem ,hogy elmegy az illető de nem így történt, így megszólaltam...

-K-k-k-k.....kkki az?- kérdeztem remegő hanggal.Egy mély  férfi hang szólalt meg, amiből semmi érzelmet nem lehetett kivenni, olyan fagyos és rideg volt ,hogy a hideg kirázott tőle.

- A legrosszabb rémálmod.....-mondta a fagyos hang és ekkor......

#11

sziasztok! ha nemt tudjátok  elképzelni Justin a szívben ülve...akkor nézéttek meg!

8.fejezet

.......Minden elsötétül .....És akkor ...nem hittem a szemenek .:O A plafonról egy hatalmas szív ereszkedett le amiben Justin ült és énekelt.Azt hittem csak álmodom......Minden olyan csodálatos volt.

Mikor a szív és vele  Justin is leérkezett a talajra, közelebb jött hozzám és mélyen a szemembe nézett.Olyan szép barna szemei vannak.-gondoltam magamban. Megrázta a haját ,hogy beigazítsa de véletlenül össze koccant a fejünk, aminek az lett az eredménye ,hogy egyhén zöldes-kékes árnyalatú folt keletkezett a homlokomon.

- Jajj , ne haragudj!!Én csaaak....- mondta Mr. Bieberkém;)

- Semmi gond.  -mondtam neki.  -  (vagy házt igazából gond, mivel most egy hatalmas folt van a homlokomon ... mindenki kifog nevetni a suliba, és megint én leszek a kiskiközösített stréber csúnya lány aki voltam 5 év. . .  akarom mondani 1 hónapja. . . . ezt jól megcsináltad , menj a tudod hova te kis Bieber tinisztár ! ! ! ! ! ! ! ......).-gondoltam magamban és elképzeltem , hogy erre mit reagálna Justin.:-Nekem tök nyolc baby, na csá ....pfuu te hárpia....! (és elhagyná a szobát).- Úgyhogy inkább arra a döntésre jutottam ,hogy nem mondom ezt el neki.

Justin folytatta az éneklést....majd befejezte .Ohh elolvadtam a hangjától. Aztán elkezdett egy másik dalt....szerencsére mert imádtam ahogy énekel....aztán ennek is vége lett.....aztán megint elkezdett egy másik dalt....ezt is szerettem de azért már inkább beszélgettem volna vele.....aztán ennek is vége lett (kicsit már örültem is neki) aztán megint elkezdett egy másikdalt.....jó még talán ötültem is neki de  miuttán már szinte az összes létező dalát elénekelt már egy kicsit elegem volt.....-.-" mikor megint elkezdett volna dalra fakadni  gyorsan megfogtam a mikrofont és kidobtam az ablakon.;)

- Ezt meg mért csinálta?- kérdezte meglepődötten.

- Hát már egy kicsit ....izé....un.....- próbáltam kinyögni a tettem indokát.

- Untad?-kérdezte szomrúan és csalódottan.

- Mi ? Degogy is izéééé...-hazudtam.- Ööö... csak rajta volt egy hatalma madárpók!igen egy hatalmas madárpók.....-mondtam vidáman ,hogy sikerült improvzálnom.

- Komolyan?- kérdezte Justin fura de édes♥ képet vágva.

- Ööö.. igen.- válaszoltam.- Öööö... mért nem hiszel nekem?- kérdeztem töle.....Uhh lebuktam, ne már .-dühöngtem magamban.

-De, végülis hihető érv.- mondta komolyan.

Mi ?ez most komoly ?bevette? azta....nem hittem volna.-gondoltam magamban.

- Nah ... mi lenne ha eltüntettnénk ezta hatalmas szívet.-mutattam a plafonból lógó hatalmas szívre amiben egy szék volt elhelyezve...

- Őőőő rendben van.- mondta és elindulta a szíve felé de ekkor hirtelen....

7.fejezet

-semmi baj.-mondtam Justinkámanak , majd egy könnyű mozdulattal elvette a lábát a hátamról.-Elmegyek fürdeni.-mondtam és feláltam a földről.

-Én is mehetek?-kérdezte és megvillantotta a rosszfiús mosolyát.

-Ooooo.....most nem bocsi. Semmi kedvem.- mondtam és kimentem a szobából.Végig mentem a folyosón és bemntem a fürdőbe.Levetköztem beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet.....kicsit forróra sikerült ezért mikor a vízcseppek elérték csupasz,mezítelen,ruhátlan.......testemet egy hatalmasat síkítottam.Úgy tünt senki nem vette észre így hát folytattam a fürdést.....és folytattam....folytattam....folytattam....folytattam....míg nem már az egész testem ráncos nem lett a sok víztől.Akkor elzártam a csapot és kiléptem a zuhany alol.A tükör teljesen párás volt, bele rajzoltam egyszívecskét és bele írtam a nevem...ööö..vagyis ...a .....nevünket:) Marijus ...oooolyan aranyos a nevünk így egybe.Megtöröltem a vízcseppel teli testemet, majd felöltöztem.Kimentem a folyósóra és elindultam a szobám felé ahol az én szerelmem az én kis kupidom az én életem értelem vár, de a folyóson a pám szobájából furcvsa hangok szűrődtek ki. Odaraktam a fülem az ajtóhoz és.....:

- Rossz fiú voltál ??Hmmm??Miáuuu!!!-Mi ez nem lehetséges.....hisz ez ...annak...az ápolónőnek a hangja...de hogyan...jah, tényleg a korházból idejötttek-gondoltam magamban majd megint a benti zajokkra koncentráltam.

- Az voltam, azvoltam .Miáuuuu.-hallotam apa hangját.

- Micsoda nekem azt mondtad , hogy jó ember vagy.Ennyi , vége többet nem is akarlak látni. -ordította az ápló.

Gyorsan elmentem az ajtótól és a szobám elé siettem, majd hátranéztem és azt láttam ,hogy az ápóló egy macska jelmezben becsapja maga mögött apa szobájának az ajtaját miközben magában dühöngött. Elindul a lépcső felé amikor egyszer csak észrevett.

- Oooo.Szia Julia.-mondta.

-Mária a nevem!!!!-ordítottam rá.- De jónapot!-mondtam udvariasan a kis cicusnak.

- Tessék ,-mondta és egy papírt nyomott a kezembe.-Ez itt a recepted.

-Ooo, köszönöm,nagyön köszönöm,kimondhatatlanul köszönöm,az Isten áldja meg kendet, Az Isten áldja meg ezerszer.-lelkendeztem , és egy csokor rózsát nyomtam a kezébe.-Annyira hálás vagyok!!!!

-Ö... szívesen.-mondta kissé zavarba.-Ezt légyszíves add oda apádnak.-egy zongora széket adott a kezembe.

-Rendben van.-mondtam ,miközben próbáltam nem leejteni a több mint 1000000 kg-os zongora széket.

-Szia!És jobbulást.-köszönt el.

-Viszlát.-mondtam, és bementem a szobámba ami teljesen üres volt....Vajon hol lehet Justin?.....elkezdtek potyogni a könnyeim....ráültem a zongora székre és ott sírtam tovább...amikor hírtelen.....

#8

na sziasztok:))mégmindig bocsi h nincsenek új részek csak sok a dolgunk:))gondolom nektek is feltünt h nem véletlenül írunk hülyeségeket a történetbe;D csak mondom h ezek direkt vannak mert azárt kezdtük el ezt az egéz története mert poénnak tartottuk a zokat a DRÁMAI történeteket amiben tökre nem valós események történnek xD mi ezt próbáljuk egy kicsit még jobban valótlanul leírni:)) ha nem értitek h ez hogyan is van? a történeteb akkor az azért van mert épp ez a lényege hogy nem értelems az egész ;)) remélem tetszeni fognak az újrészel:D    millió puszi nektek:

                Bibzek♥♥

:))

Sziasztok! Tudom h mostanába nem írtunk csak hát jött a suli aztán  nagyon nincs időnk írni. Bocsi:)) De megpróbálunk azért minél többet írni.

6.fejezet

Kb. hajnali 02:36:04-kor  felébrettem mivel Justin nagyon hangosan horkolt és úgy szétterült ,hogy engem a falhoz paszírozott. Megpróbáltam kicsit arréb lökni de véletlenül túlzásba vittem és Justin a földön landolt.

- Jajj Justin! Bocsi!- suttogtam életem értelmének.Nem válaszolt , csak aludt tovább... 1 órámba és 37 percembe telt míg Justint felraktam az ágyra.

- Jajj ! Ne már!- mondtam magamnak mivel ahogy Justint felraktam az ágyra ő rögtön  elterült rajta egy kis helyet se hagyva nekem.Próbáltam ébreszgetni de nem ment. Még az ébresztő órát is oda tettem a füléhez de nem kellt fel. 1 óráig próbálkoztam vele de végül feladtam. Ránéztem az órára: Már majdnem 5 óra volt.  Leterítettem egy takart az ágy mellé és lefeküdtem rá. Egy kicsit még gondolkodtam majd elaludtam. Már legalább  1 órája az álom világomba lehettem mikor valami nehéz dolgot éreztem a hátamon. Kinyitottam a szemem és azt látom ,hogy Justin épp rajtam pihenteti a lábát.

- ööhhh! Justin! Lécci vedd le rólam a lábadat.

- Jajj bocsi! azt hittem ,hogy párna... izé... bocsi...

5.fejezet

Homályos  arcok jelentek meg elöttem. Kitudtam venni 2 férfi és egy női alakot. Egyre kivehetőbbek lettek az alakok.Éreztem ,hogy valami van az orromon. Biztosan lélegeztető gép...

- Juliii ébredj! - hallottam Justin hangját.

- Máriának hívják!!- ordította apa Justinnak.

-Justin te vagy az? - éreztem a leheletét.. ki lehetett venni belőle az édes habcsók illatát.

-Nagyon aggódtam érted..- mondta, majd éreztem, hogy szája a számra tapad. Csodálatos érzés volt.Elkezdtem izzadni, (mint egy ló) és az izzadtságcseppek lecsorogtak a szánk felé, ezért csókunk nedvesre sikeredett.Hevesebben kezdtem csókolni, nagyon beindultam rá..

- Várj.. ne itt.. - mondta Justin majd leállított.De én nem akartam leállni. Nagyon beindultam rá. Úgy lihegtem, mint egy kutya.De aztán eszembe jutott, hogy ott vannak a szüleink.

Egy pillanattal később az orvos, aki engem ápolt, lépett be a kórterembe.

- Maria kisasszony, ma már hazamehet a kórházból. Akár most rögtön. - mondta.

Összenéztünk Justinnal, és elmosolyodtunk. (:

Majd az ápolónő is elmosolyodott(aki eddig is bent volt a kórteremben), és ránézett apukámra, aki szintén elmosolyodott. (Később együtt távoztak a kórházból.)

Nah szóval, mindenki elment, és csak én és Justin maradtunk. Justin felöltözött.. nálam csak egy 70-es évekbeli gatya és egy melltartó volt szóval diszkósan hagytam el a kórházat.

Úgy döntöttünk, kisétálunk a tengerpartra. Amikor odaértünk, egy sereg kis kínait pillantottunk meg, akik asszem kínaiul énekelték Justin egyik számát : valószínűleg a Baby - t mert az angol  Baby szót elég sokszor ki lehetett hallani belőle.

Egy kicsi fekete hajú kínai lány (fogszabályzós, pattanásos, szőrös lábú) odament Justin- hoz és megölelte.Olyan gyorsan történt minden. Ahogy láttam, Justint nem zavarta, amire én felmordultam mert engem igenis zavart.

Egyszer csak körbe vettek minket a rajongók. Én ki tudtam bújni a lábuk alatt, de Justin nem. Beszorult egy meleg srác alá :S . Szegény Justiiiin!!!

- Justin, Justiiin, jól vagy ? Hol vagy ? Megvagy? - kiabáltam mindenfelé. Teljesen kétségbe voltam esve. Könnyek gyűltek a szemembe.

- Hívj... segít... séget!!!! -  nyöszörögte Justin.

Gyorsan tárcsáztam a tűzoltókat, de nem hittem, hogy időben ide fognak érni. ezért a kicsi szívem megmentésére készültem.

Gyorsan megittam egy 2 literes kólát, felemeltem mindkét kezem, ráböfiztem az eszeveszett rajóngókra, és máris enyhült egy kicsit a tömeg. A maradékon bevetettem a balettudásom, és megmentettem a lányok millióinak álompasiját.

Justin szóhoz sem jutott. Először a bűztől, de miután arrébb sétáltunk, már attól, hogy milyen ügyesen megmentettem az életét. Pár perc múlva már meg tudott szólalni.

- Te.. megmentetted... az...életemet. Ezért nagyon-nagyon-nagyon hálás vagyok. - mondta, majd megcsókolt a feljövő hold fényében.

- Aw.. - mondtam, majd megcsókoltam.

- Wow.. - mondta Justin majd megcsókolt.

Nagyon romantikus volt.

Még egyszer elbúcsúztúnk egy búcsúcsókkal, majd elmentünk hozzánk aludni.

- Alszol nálunk ma este? - kérdeztem Justin.

- Persze - mondta Justin.

Mikor hazaértünk apukám hálószobájából hallottuk hogy apukám és az ápolónő BESZÉLGETNEK.

Gyorsan felmentünk a szobámba és elkezdtünk aludni.

Nagyon jó volt az a csodálatos nap, azonkívül hogy majdnem meghaltam és majdnem megint meghaltam . (:

4.fejezet.

Zuhantam , zuhantam,zuhantam,zuhantam,zuhantam.....már azon gondolkodtam ,hogy  nincs is ilyen magas a házunk ....majd egyszer csak minden elsötétült. Egy sötét alagútba kerültem és az alagút végén fénylik valami. Elindultam a fény felé.Végre kiértem  és egy hatalmas felhőn találtam magam.

-Hol  lehetek? - kérdeztem magamtól.        Valaki szólt hozzám.

-Marcsi szeretlek .!ne menj el kérlek! - mondta a hang.

- Marcsi vissza kell mennde. - mondta egy alak aki elém lépett és a kezét a vállamra tette. Csupán annyit lehetett belőle kivenni ,hogy férfi és ,hogy magasabb nálam. - Neked még nem itt van a helyed. - mondta megint csak egy mély de  kedves hang.

- Mért hol vagyok? És hol van a helyem? - kérdeztem kissé bizonytalanul.

- Ott a helyed ahol a  szeretteid  vannak. - mondta a férfi és rám mosolygott bár alik látszott az arca.

- De itt minden olyan békés. -mondtam és mikor elhagyták a számat ezek a szavak egy csapatnyi kobold angyal szárnyakkal közeledtek hozzánk.Rádió volt náluk. Letették az eggyik felhőre és beindítottak rajta egy számot.

- Nem hinném ,hogy itt olyan nyugalom lenne.- mondta az ember és a koboldok felé bökött.Épp  Eminem-től ment a Not afraid.

- De nem akarok vissza menni. Szeretem ezt a számot.- tiltakoztam.

- Ezt meghalgadhatod de utána vissza kell menned.- jelentette ki a férfi és előlépett a homályból. Nagyon meglepődtem az illetőn. Dumbledore állt elöttem a Harry Potterből.

- Dunbledore professzor? - kérdeztem meglepetten.

- Igen , én vagyok az.- mondta és elmosolyodott. - Na gyorsan élvezzük ki ezt a számot  és után fáradjon vissza az alagútba Miss .Kalora.

Szerencsére  hosszú a szám de 5 perc múlva sajnos véget ért . :(

- Most már menned kell. - mondta Dumbledore. - Harry majd elkísér. - mondta és egy szempillantás allatt mellete termet a fekete hajú , szemüveges Harry Potter.

Ezen is meglepődtem.Elindultunk az algút felé. Minden lépsel hangosabban hallottam , hogy valaki a nevemen ébresztget.......

3.fejezet

Miután  Justin lement a lépcsőn én elgondolkodtam azon ,hogy  megölöm magam de végül meggondoltam magam mert szerettem volna enni a habcsókból. Mikor abba hagytam a  bömbölést összeszedtem magam, és lementem a lépcsőn ,hogy leérhessek a konyhába. Justin konyharuhában és hajhálóban sürgött-forgott a sütő körül. Mikor  leértem a lépcsőn Justin  felemelte a fejét és felém fordult.

- Gyönyörű vagy Jul ööö..., Magd ö..., izé , hogy is hívnak...ja! Marcsi.  - mondta és lesütötte a fejét.

- Köszönöm  Bibzem. - mondtam és megpaskoltam a fenekét amely jó feszes volt.

Egyszer csak apa  rontott/ futott/lihegett/ rohant/sietett/gyorsult be a konyhába.

- Lányom  felhívtak az iskolából ,hogy nem mentél be az iskolába .- mondta apa lihegve , és undorodva nézett a hajhálós Justinra. - Ez meg ki a fütykös fütyfán fütyülő? - kérdezte és ránézett a hajhálós szerelmes babámra.

- Ja apa ő az én...... izé.... most jelentkezett házvezetőnek. -mondtam gyorsan kifogást keresve ,hogy mit keres itt az én kis szivecském a konyhában. - Tudod tegnap beszéltünk arról ,hogy kellene egy szakács. - motyogtam .- Már ma kezd,  de csak próba időn van és meg kell mondanom ,hogy szörnyű egy alak.

-Büdös (mivel hajléktalan) - tettem hozzá halkan apának.- És koszos, úgy hogy ki is rúgom.- mondtam és leszedtem Justinról a hajhálót és a ruhát.(mármint a konyha ruhát).Elkísértem az ajtóhoz és oda súgtam neki ,hogy majd hívjon.

- Nagyon fogsz hiányozi ,hisz be kell vallanom ,hogy szerelmes vagyok beléd. - mondta Justin.

- Jajj  Justin ez túl gyors nekem csak 23 perce ismerjük egymást.Na mennem kell majd hívj. Szia. - köszöntem el és becsaptam az ajtót.

- Kislányom nyugodj meg nem haragszom rád, hogy  nem mentél suliba. De máskor ne tegyél ilyet.

- Oksa apuci , és bocsi. - Mondtam apának és felmentem a szobámba. Csak Justinon járt az eszem.Lehet ,hogy soha többé nem látom.:(

Egyszer csak valaki dobálni kezdte az ablakomat. Kinéztem ,hogy  vajon ki lehet az?

Justin egy marok kaviccsal a kezében állt az ablakom alatt.

- Hát te meg mit keresel itt? - kérdeztem tőle döbbenten.

- Elfelejtetted oda adni a számodat , és úgy nem tudlak felhívni. - mondta mosolyogva.

- Ja tényleg. - jutott eszembe. Kiültem a az ablakba ,hogy letudjam diktálni de ekkor megcsúsztam és elkeztem esni....

2. fejezet

Justin gondolkodott egy kicsit majd válaszolt: - De  van kedvem habcsókot készíteni. - mondta és azzal elindultunk habcsókot készíteni xD. Mire megérkeztünk hozzám addigra már senki nem volt otthon.

- Gyere csak be. - invitáltam be a házba Justint. - Senki nincs itthon úgy hogy nyugtunk lesz. - mondtam és elmosolyodtam.

- Csináltál már habcsókot ? - kérdezte Justin mosolyogva és a sütő felé nyúlt.

- Nem még nem csináltam habcsókot . - fakadtam ki. - Mi van csak  akkor lehet készíteni habcsókot ha tudsz ? - kiabáltam rá és elkeztek potyogni a könnyeim .Gyorsan felrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót....

-Jajj ne haragudj Julia. - mondta Justin és kopogtatott az ajtómon.

- Mariannak hívank!!- fakadtam ki. Azt hittem hogy van köztünk valami. Teljesen összetörted a szívemet.- Hagyj békén!! - ordítottam ki.

- Rendben. -mondta Justin. - Én elkezdem a habcsókokat. Hol tartod a sütő kendőt? - kérdezte Justin izgatottan.

- A fehér szekrény bal alsó sarok  2. ajtó balra belül a 18. szekrény alján van egy lyuk na és abban.

- Köszike. - mondta Justin hálálkodva. - Na gyere már ki Juli! Kicsim. Ne haragudj.- mondta Justin  éa hallottam ,hogy elcsuklik a hangja.

- MARIA A NEVEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- ordítottam szelíden. Nem tudtam ,hogy most mi lesz kettőnkelll......

1. fejezet

1. fejezet. : A ,,TALÁLKOZÁS!" (soha nem fogom elfelejteni...( sajnos))

Reggel arra ébredtem, hogy besüt a nap a szemembe.Már megint egy izgalmas nap: MEGINT SULI!!! =)

Kikászálódtam az ágyból és már mentem is be a fürdő szobába. Megtisztítottam az arcomat és kinyomtam egy jó nagy pattit a bal szemőldököm fölött. Felöltöztem és mentem is reggelizni. Apukám már lent olvasta sürgött- forgott a konyhába... Tudniilik ő egy háziférfi.(:  Láttam  rajta hogy elvan szontyolódva...

- Apa mért vagy elszonytyolodva?- kérdeztem Apát.

- Mert esik az eső. - válaszolta az elszonytyolódott apukám.

- Ne legyél el szontyolódva emiatt majd eláll egyszer. -bíztattam apucit.

- Igazad van kislányom .- mondta apa. -te mindig feltudsz dobni. - mondta apa.

Megreggeliztem és már ki is viharoztam a házból. Mentem  az utcán egyedül magányos mikor a barátnőm megszólal:

- Jajj ne otthon hagytam az iskola táskámat, sajnos haza kell mennem érte. - mondta és hazament.Így hát magányosan mentem az utcán mikor egyszer csak megcsúsztam egy banán héjon.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!- sikoltottam mikor a levegőben zuhantam a beton felé de még mielött hozzá csapódhattam volna a nyers betonhoz valaki megfogott. =)

- Jajj , nagyon szépen köszönöm .-  köszöntem meg az én hősömnek.

-Nagyon szívesen. Egy ilyen szépséget nem lehet veszni hagyni. - mondta. Gyorsan felnéztem , hogy ki az illető és ahogyan megláttam az arcát felsikkantottam hiszen Justin Bieber fogott.

- ááááá, te Justin Bieber vagy. A híres pop szenzáció!!- síkítottam.

- SSS!- csítított. - Nem szeretném ,hogy megtudják ,hogy én a híres Pop herceg itt vagyok ebben az utcában. - mondta halálos komolysággal.

- Rendben van. De  tyűha azt a fütyfás fütyülőjét találkoztam veled. - mondtam fülig érő szájjal.

- Bizony. - helyeselte szavaimat.

- Jajj ne elfogok késni az iskolábaól. Már elkéstem .- sütöttem le a szemem. - Nincs kedved  eljönni hozzám habcsókot készíteni? - kérdeztem tőle fülig pirulva.

Erre Justin:

-De, kifejezetten van kedvem elmenni hozzád habcsókot készíteni.-mondta Justin, és elmentünk hozzánk habcsókot készíteni.